Szimpatikus dolog punkos zajongás közepette bújtogatni a fennálló rendszer és a királynő ellen, de csilingelő, tüneményes folkos gitárpop zenével kísérni olyan szövegeket, amelyekben például Károly herceg fejének lenyisszantásáról van szó, mégiscsak viccesebb és egy fokkal kevésbé kiszámíthatóbb. Az angol McCarthy a poptörténelem legtökéletesebb MARXISTA zenekara, amelynek tagjai között ott volt Tim Gane és Laetitia Sadier, akik később a Stereolabet vitték sikerre. Lássuk hát, MIBŐL LETT A CSEREBOGÁR.
Az 1984 és 1990 között létező zenekar (amely nevét a híres komcsiüldöző amerikai szenátorról, Joseph McCarthyról kapta, viccből természetesen) fő motorja viszont Malcolm Eden volt, ő írta és énekelte a kapitalistaellenes, ultrabalos, marxista kirohanásokat, míg a zenét közösen szerezték Timmel, aki gitározott. Laetitia csak a második lemez környékén csatlakozott hozzájuk, teljes jogú taggá pedig az utolsó, harmadik lemezen vált. A kapitalizmust kritizáló dalszövegekkel előtte is találkozhattunk már, de ennyi bájos naivitással, idealizmussal és hát nyilvánvaló demagógiával nem nagyon közelített senki a témához, a fő kontrasztot pedig a hozzá kapcsolódó mézédes, tavaszi fuvallatot idéző, a The Byrds és a The Smiths inspirálta, twee-s zene jelentette.
A legszuperebb lemezük egyértelműen a debütálás, az 1987-es I Am A Wallett, tele jobbnál-jobb dalokkal, ha úgy tetszik slágerekkel, a dalszövegekben meg aztán mindenki jól megkapja a magáét: a temetésen számlát benyújtó csúnya, kapitalista temetkezési vállalkozók, a gonosz királynő, Károly herceg, Margaret Thatcher, de nem kímélik a hatvanas éveket sem, és mindezt tényleg olyan együgyű szájbarágással, hogy sokszor iróniára gyanakszik az ember. Viszont amikor egy szívszakajtóan gyönyörű dallamra fűzik fel azt a sort, hogy "The economy is falling to pieces, it seems quite hopeless", akkor azért a mi torkunk is elszorul egy kicsit.
A második és harmadik lemezen sajnos már esett a színvonal; ezekben a dalokban Laetitia és Tim hatása is hangsúlyosabb, és nyomokban már fel lehet fedezni azokat az elemeket (hosszabb dalok, monotonul hömpölygő dob-basszus grúvok), amelyeket aztán a Stereolabban sokkal jobban alkalmaztak.
